Kozármisleny SE Kosárlabda Szakosztály

U14 – pünkösd Kupa (Éves szakmai beszámoló)

Imreh Ajtony utánpótlás szakágvezető, vezetőedző éves beszámolója:

A szezon utolsó 2 mérkőzését játszottuk a horvátországi Zagráb csapatának résztvételével immár nemzetközi Pünkösd kupán. Nagy köszönettel tartozunk a szakosztályunk felé, hogy lehetővé tették számunkra, hogy egy jó színvonalú és egy jól szervezett torna keretén belül tudtuk lezárni az évet. 

Ha nagyon őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy bármennyire is szerettem volna csapatomat szakmailag a lehető legjobban felkészíteni erre a két mérkőzésre, sajnos nem sikerült. Az iskolai  elfoglaltságok nem egészen tették lehetővé, hogy az általam elképzelt szakmai elveket gyakoroljuk. Ennek ellenére azt hiszem a srácok ezen a két mérkőzésen játszottak, majdnem a legjobban az egész szezon során. Öröm volt ezen a napon a kispadon ülni ezekkel a gyerekekkel és látni azt, hogy élvezik a játékot. Szerencsére az eredmény is úgy alakult, hogy nem kellett nagyon aggódnunk a győzelem miatt. Nyugodtan nézhettem és élvezhettem edzőként én is a mérkőzéseket. Jó volt konstatálni, hogy mennyit fejlődtünk önmagunkhoz képest ebben a 10 hónapban.

2018. szeptember 1-én kezdtük meg a közös munkát. A kezdeti csapatlétszámunk 12 - 13 fő volt. Heti 4 edzéssel készültünk. (itt szeretném megköszönni a szakosztály illetékeseinek), hogy biztosították számunkra azokat a terem lehetőségeket, azokon a napokon, amiket én szerettem volna. Olyan termekben és olyan időpontokban edzhettünk egész szezon alatt, amelyek megkönnyítették a munkánkat. A játékosaink edzésen való részvételi száma nem nagyon volt magas az első időszakban.  Sok indokolatlan és előre nem bejelentett hiányzással kezdtünk dolgozni. A csapat létszám gyakran 6 – 8 fő volt. Szerencsére az idő múlásával ez drasztikusan változott. Szerencsém volt olyan téren is, hogy mindig volt egy „mag” akik minden edzésen ott voltak és dolgoztak. Az ő fejlődésük szemmel látható volt azokhoz képest, akik ritkábban jártak. Talán ennek is köszönhető az, hogy a szezon második felére 6 - 8 fő létszám 12 - 14-re emelkedett.  

Az első időszakban meg kellett tanulnunk, hogy hol, mikor, hogyan készülünk, öltözünk, cserélünk ruhát az edzés előtt és után. Miről szól az edzés első 5 perce, majd az azt követő 15 és az azt követő 10 perc. Mi a bemelegítés és mi a fő rész az edzésnek. Mit miért csinálunk.

A szezon során állandóan a technikai képzés kapott szerepet. Mindent az alapoktól kezdtünk, függetlenül attól, hogy nagydifferenciák voltak képzettségben a játékosok között. Lassan tudatosan haladtunk. Nem tudtunk nagy sebességgel haladni, de azt gondolom, hogy amit a technikai képzés terén terveztem az éves edzésprogramomban azt 90%-ban teljesítettük is.

Taktikailag az általam tervezett program 20%-át sikerült elérnünk. Ami nem sok, de nem is baj, hiszen olyan technikai elemeket kellett először automatikussá tennünk, amik nélkül taktikát nem lehet építeni.

Ez leginkább abból adódott, hogy sok új játékos került a csapathoz a szezon elején. Mindenki más és más technikai képzettséggel. Ezt próbáltuk egy szintre hozni az egész év alatt.

Jól döntöttem akkor, amikor taktikai elemekkel nem haladtam tovább az esetleges sikeresség érdekében. Azt gondolom, hogy a sokat gyakorolt technikai elemek, hosszú távon kamatozni fognak a srácok kosárlabda pályafutásában, bármilyen szintű is lesz az. Mivel a szakosztályunk szakmai vezetése semmi eredménykényszer alatti nyomást nem tett a vállunkra, így a fent említetteket, még könnyebb volt megvalósítani.

A serdülő bajnokság mérkőzései során, az általános tapasztalatom az volt, hogy csapatom és a játékosok, leginkább mentálisan, de fizikálisan is a fordulónként két mérkőzésből mindig csak az első mérkőzésen tudták azt nyújtani, ami igazán bennük volt. A második mérkőzésekre mindig enerváltabban és fáradtabban léptünk pályára és nem is játszottunk olyan szervezetten, mint az elsőn. Ez rutin és az edzésmunka eredménye. Minél több mérkőzést és minél több minőségi edzést végzünk, annál könnyebb lesz majd az ilyen jellegű mérkőzésterheléshez is hozzászokni.

Az éves edzésmunkánkban, februárban következett be egy minőségi változás. Sikerült a szakosztályunk szakmai vezetésével elérni azt, hogy a fiatalabb korosztályból a magasabb szintre érettebbek is velünk edzenek. Ez stabilizálta az edzés létszámunkat és az edzésmunkánkat is.

Jelen pillanatban, olyan technikai és taktikai képzettséggel rendelkeznek a játékosok, ami majdnem lefedi a serdülő korosztály szintjét.

Szeretném megköszönni a játékosaim szüleinek a támogatását. Elsősorban a Komlóról és Mohácsról, nap mint nap pénzt és időd nem spórolva a gyermeküket fuvarozó  három komlói és a két mohácsi gyermek szüleinek. Nélkülük ez a csapat nem lenne az a csapat amit az utolsó mérkőzésen láthattunk. Szeretném megköszönni azoknak a szülőknek a segítségét, akik idegenbeli mérkőzésre is elkísérték a srácokat. És mindig sportszerűen csak a saját csapatunkkal foglalkozva buzdítottak minket. Az pedig teljesen egyértelmű volt, hogy a hazai mérkőzésünkön a szülői szurkolás nagyobb volt, mint némelyik NB1–es csapat mérkőzésén. Azt gondolom, hogy ennek köszönhetően, nem csak a gyerekek kosárlabda tudása fejlődött, hanem a szülők között is egy szorosabb baráti viszony alakult ki. Talán mondhatom azt is, hogy közösséget alakítottunk és formáltunk. A mérkőzéseket járva országszerte, kevés ilyen szülői gárda van, mint a miénk. 

Ültem a kispadon a Pünkösd kupa második mérkőzésén. Én tudtam, hogy ma ülök meccsen utoljára ezekkel a srácokkal együtt a padon. (talán nem örökre) De csak néztem, ahogy Bank Dávid közép távolról eldobja és bedobja a tempóját, ahogy Balázs Barna magabiztosan balkézzel befejez egy akciót, ahogy Szabó Balázs pitbull-ként űzi a támadóját, ahogy Pólics Bence kinéz az edzőjére (rám) és tekintetével jelzi, hogy bocs főnök, ezt nem kellett volna eldobni, legalábbis nem így, ahogy Wichmann Tamás végigrobog és könnyedén befejezi a támadást egy laza ziccerrel, ahogy Szabó Dani tudatosan érezte, hogy a cseréje után mást kell és jobban kell játszania, mint eddig, ahogy Varga Máté két labdás csellel kikerüli az ellenfelét és kosarat dob, ahogy Steib Márk gyönyörű technikával beemel egy hárompontost, ahogy Steib Máté majdnem zsákol, ahogy Nikola zsákolt (igaz a mérkőzés előtti bemelegítés során), ahogy Juhász Levi megindul labda nélkül, majd labdát kap és kosarat dob most már sokadszor, ahogy a két fiatal Boti és Noel magabiztosan, könnyedén játszik egy náluk sokkal jobb eredményt elért serdülő csapat ellen. És akkor azt gondoltam és éreztem, hogy kár… kár itt hagyni ezeket a srácokat. Mert talán a munka gyümölcse majd most kezd el beérni.

Azt gondolom, hogy nagyon szerencsés edző vagyok, hogy ezzel a csapattal dolgozhattam. Természetesen mind ezt a Kozármisleny SE. Kosárlabda Szakosztályának és vezetőinek is meg kell köszönnöm. Név szerint: Tóth Józsefnek, Kaltenecker Andrásnak, Galambos Attilának és Noéminek (akkor is, ha Ők már nem dolgoznak a szakosztálynál).

Kevés ilyen szakosztály van ma Magyarországon, ahol minden a gyerekekről szól. Az ő fejlődésükről és, hogy a sportolás mellett jól is érezzék magukat. Minden játékost mérkőzés előtt az öltözőben a kimosott mez vár a helyén. Utazás során szuper buszokkal vagy még szuperebb saját egyesületi busszal utaznak, egyesületi melegítőben. Mindenki külön egyesületi táskában összeválogatott mezeket és melegítőt kap szezon előtt. Az idegenbeli mérkőzések után csak akkor indulnak haza, amikor már megették a főtt ételt, ebédet.

Talán ez, talán más az oka annak, hogy a játékosaink és ennek köszönhetően csapataink létszáma ebben az évben szezon közben drasztikusan emelkedett, szinte minden korosztályban.  Szerintem egy ilyen klub a tökéletes arra, hogy valami jó dolog jöjjön létre. Még ennél is jobb, ami most van.

Tóth József és Kaltenecker András tudják, hogy honnét kezdték, hol tartanak és tudják azt is, hogy mi az irány a Kozármislenyi kosárlabdának. Jó kezekben van a klub. Jó volt részese lenni ennek a folyamatnak. Mindent köszönök. 

A kép Nemzeti Fiú Serdülő Bajnokság, Regionális Alapszakasz, Dél-Nyugati régió, IV. fordulóján készült 2019.04.06-án (a szerk.)